Írások

I. történet

Bendegúz lovag

Burkus Bendegúz hírneve már messze vidéken is ismert. Sokan nem tudják, de Csepkefalván volt apród Nádvári Zobor mester keze alatt.

Bendegúzról az a hír járja, hogy nem fogja a fegyver. Ebben lehet valami, már ha az akkor történt eseményeket nézzük. Először is, midőn a lovagok táborukból kivonultak, gyakorta hagyták az egész őrház védelmét egyetlen szem őrre. Kitaláltátok, Bendegúz volt az.

Egyszer rablók csaptak le a helyi földműves, Balambér készleteire. Futva menekültek a faluból, és mivel nem elég jól ismerték a környéket, egyenesen az őrház felé futottak. Amikor meglátták Bendegúzt, úgy megijedtek, hogy az egyik a másikon esett át. Utol is érte őket a gyászos vég.

Egy másik alkalommal egymás után két kardforgató vándor – mint kiderült, a titokzatos Tulipános Rend tagjai voltak – hívta ki párbajra. Mindkét kihívó alul maradt.

Egyesek szerint a csepkefalvai csatában megsebesült ugyan, úgyhogy nem igaz, hogy sebezhetetlen lenne. Ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom, mivel a csata első pillanataiban kaptam sebet, s utána nem láttam, mi történt.

Annyit mondhatok csak, ismerve az apród Bendegúz tetteit, nem csodálkozom, hogy híres lett. Azt is elmondhatom, hogy még ha meg is sebesült volna a csatában, egészen biztosan nem súlyosan: ugyanis az a része a történetnek bizonyos, hogy a csata után ütötték lovaggá.

II. történet

A titokzatos idegen

Az a hír járja, hogy amikor a lovagok igazán nagy bajban vannak, megjelenik egy titokzatos idegen. Páncélt visel, fekete sisakot, vörös palástot. Hatalmas, kétkezes pallost forgat.

A csata után aztán szőrén-szálán eltűnik olyan titokzatosan, ahogy érkezett. Egyesek szerint a lovagrend alapítója a túlvilágról segít bajtársainak.

Magam is láttam egyszer őt: megjelent a csepkefalvai csatában.

III. történet

Enthin, a zsoldosvezér

Hírhedt kapitánya volt Enthin egy zsoldos kompániának, amely a Céhnek dolgozott. Ott voltak a kupola leomlásánál, és megannyi más kalandos történet szereplői.

Enthin magas, szikár ember volt. Követői tisztelték, ellenségei rettegték. Láncinget hordott, egyik kezében fejsze, a másikban kard vagy szablya. Nyakán állatbőr keresztbe vetve. Alakját azóta fafaragók tányérokon jelenítik meg, kelendő áru az ilyen étkészlet.

Sok bajvívás győztese, és az íjjal is jól bánt. Egyszer egy ilyen versenyen egy vándorlegénnyel volt szoros a küzdelem, akiről később kiderült, hogy a Tulipános Rend íjászmestere.

Három nyilat úgy lőtt a cél közepébe, hogy azok hegye ugyanoda talált, egy csomóban álltak ki. Amikor Enthinre került a sor, odalépett, szinte oda sem nézett, az íjat hanyag mozdulattal felhúzta, s a nyílvessző széttörte ellenfele vesszőjét, a korábban eresztett nyílvesszők pozdorjává törve hullottak alá.

De nem csak hadi tudományáról volt híres. A „Visszaszólások Nagymestereként” is hívták. Ugyan csak a lovagrendeknek vagy titkos társaságoknak lehet nagymesterük? Volt az a zsoldosoknak is: „A Visszaszólások Nagymestere”. Szóban vívott párbajban ő ugyan alul nem maradt.

Még sok kaland fűződik a nevéhez, de ha azokat mind le akarnánk írni, a könyv nem lenne elég.

IV. történet

Az erdő csendes gyilkosa

Egy másik híres zsoldos Ditrik Etelsson, akit ellenfelei csak „csendes gyilkosnak” vagy „bújkáló gyilkosnak” neveztek, a falvakban pedig úgy ment híre, mint az „erdő csendes gyilkosa”. Hirtelen csapott le a sűrűből, a legváratlanabb pillanatokban.

Eredetileg katona volt, így megismerte a király katonáinak hadi szokásait. Ott is felderítőként munkálkodott, bár azt is hallottam, hogy tábori lelkész volt igazából.

Több helyre elszegődött, miután kilépett a seregből. Például részt vett egy kikötőváros védelmében. A város nevét már elfelejtettem, de nem lehetett közel, mert a legközelebbi is nagyon messze van, több királysággal odébb. Világlátott emberről beszélünk tehát.

Hírnevét leginkább annak köszönhette, hogy gyakran eltűnt a sűrűben, s azután váratlanul megjelent ott, ahol az ellenség nem számított rá.

A hídfői csatában például félelmetes mészárlást rendezett, a csata sikere nagyrészt rajta múlt. Rárontott egyedül az ellenség táborára, máskor egy árokból mászott elő az ellenség oldalában, vagy a patakból ugrott elő hirtelen.

Manapság is, ha kiengedik a gyerekeket játszani az erdőszélre, mondogatják a szülők:

– Sötétedésre hazagyertek, mert elkap titeket a Ditrik!